Vikingvélemény

Vikingné munkája: aljasra részegedett (kurrrva gazdag) norvégok kiszolgálása alkohollal és kajával anélkül, hogy egy büdös szót tudna norvégul.

Tudni kell, hogy a norvégok nem zabálnak (legalábbis a tapasztalatom szerint), sohasem panaszkodnak tányéron lévő lófingnyi, ám annál ízlésesebben elrendezett eledel miatt (???? volt szerencsém látni, hogy a függöny mögött puszta kézzel basszák néha a tányérra a fagyigombocót). VISZONT tudnak inni, de azt ÜBERMÓDRA (félreértés ne essék, 40-50es emberekről beszélünk), na meg rettentő zenére hajnalig tolni a műsort. De a top ván az 1000 fős egyetemi parti, ahol az igényes (muhahaha csak viccelek) norvég csaj az asztal közepére hányt, amit Vikingnének volt szerencséje premierplánban végigkövetni.

Vikingné melója ezenkívül a cirka 2400 tányér, 1800 pohár, 4800 evőeszköz összeszedése a (vadul részegen csapkodó norvégoktól) és azok mosogatása (ipari mosogatógép nyugi).

És mi a poén? Hogy általában 30-ból 10-15-en vagyunk magyarok, a többit meg inkább nem is említem (pl albán).

Ez a placc:

ide hányt a csaj: 

Fogalmam sincs.

Ugyebár úgy kezdődött, hogy munkát kell találni. Kb 200 jelentkezést elküldtem különböző helyekre, meg személyesen próbálkoztam, de az az igazság, hogy a norvégok meglehetősen rasszisták. Csak másképp. Itt az arabokat, négereket "szeretik", vagy legalábbis sajnálják. Akit nem bírnak, azok a kelet-európaiak... rajtunk élik ki a rasszizmusukat, amit ugye a négereken nem lehet kitölteni, mert beléjük van verve, hogy a más színű embert szeretni kell. Tök mindegy, hogy beszél-e a zulun kívül mást, vagy ért-e egyáltalán valamihez... előbb fog melót kapni, mint mondjuk egy csehszlovák, vagy jugoszláv.

Az meg a másik, hogy itt még a takarítótól is elvárják, hogy irodalmi szinten beszéljen norvégul. (valljuk be, nekünk is hasonló képpen kéne eljárni)

Végül is egy olyan hely volt, ahol elfogadták a 0 munkatapasztalatot meg az angol nyelvtudást, ez pedig egy Securitas nevezetű cég volt, aki fireguardokat keresett (asszem nincs magyar megfelelője). Ide felvettek, több mint egy hónapja vagyok már alkalmazott, émég a fizetésemet is megkaptam (wow)

A dolog arról szól, hogy kivontattak a kikötőbe olajfúrótornyokat, amiket javítani kell, meg felújítani. Ezt a világ minden tájáról érkező munkások végzik. Itt az a szabály, hogy a biztonságos munka érdekében majdnem minden munkás mögé kell egy ember (fireguard), akinek az a dolga, hogy figyeli, minden rendben van-e, nincs-e tűz valahol, rendben van-e rögzítve a melós szerszáma, felvette-e rendesen a védőfelszerelését... egy szóval cseszegetni kell őket. Meg ha kisebb tűz van, akkor azt el kell oltani... ennyiből álla a feladat. Lefordítva: nézem a faszit, ahogy dolgozik, és néha belebeszélek abba, amihez ő sokkal jobban ért. Meg persze segíteni kell nekik a felszerelést cipelni, meg hasonlók. A műszakok 12 órásak, ami csak azért kellemetlen, mert retkes módon hideg van, és nem lehet szeszt fogyasztani, mert ellenőrzik. Pedig marhanagy buli lenne pl bodával csatakrészegen osztani az észt.

A konkrét munkahelyem a Songa Trym nevezetű bárka, már egészen megszerettem, ő az:

Egyébként megdöbbentő, de az itteni munkások (a lengyeleket leszámítva) nem káromkodnak!!! Egészen meghökkentett. Viszont van ingyen ebéd... ahol nincs bab...

idő: pénteken fasza időjárással várt minket Bergen, de szombatra már megmutatta, milyen is az igazi ESŐ (ma már a kilátás sem az igazi). köszönjük mindenesetre, hogy hullafáradtan nem kellett a bugyinkból/boxerünkből is a vizet facsarni.

És most kedves olvasóközönég!

Üdvözöljük új szerzőtársamat, Fruzsit, azaz Vikingnét :D ! Ezentúl mindketten itt fogjuk megosztani norvégiai élményeinket. Isten hozott Vikingné!

Az egyetemen megtanulhattuk és meg is tapasztaltuk, hogy a mai kor embere már nem sok dologhoz ért, specializálódott, kvázi szakbarbár lett. Ez főleg a tudományos életre igaz, de azért ma már nem találsz olyan embert, mint Fáy András (Weisz, na ki ő? :D ). Nincs szupermen, aki tudós, művész, műszaki, orvos és költő egyben, megspékelve talán azzal hogy pap vagy transzcendentális meditációs kurzust vezet, miközben borszakért. 

Édesanyám: Drága Édesanyám évente egyszer elmegy egy termékbemutatóra, hátha van valami haszna. Tavaly elment egy ilyenre, ahol szánalmasan kevés előlegért vett egy masszázsfotelt ajándék edényekkel (úgy hogy nyert valami tombolán, szóval a lényeg, hogy nagyon megérte, pláne úgy, hogy utána a cég vagy csődbe ment, vagy felszámolták, vagy valami, de végül is úgy alakult, hogy ki sem kellett fizetnünk). Ott volt a bemutatón egy hivatásos orvos, aki méltatta a masszázsfotel erényeit. Hogy jön ez ide?

Szüleimet meghívták múlt héten gasztronómiai bemutatóra. Az Egri család szeret enni (bármilyen furcsán hangzik is ez), ezért elmentek kíváncsiságból. Anyám belép a terembe, ott van az a nő, aki szörnyű, rettenetes, rtl klubos horsztfuchsos stílusban vezette le a foteles bemutatót is. És láss csodát, ott van az orvosszakértő, csak éppen most, mint a gasztronómia művészetének szakavatott tudósa.

Tehát! Vagy újra beköszöntött a polihisztorok kora, vagy ezek a férgek ortó nagy csalók.

(Mutterék nem hittek a polihisztorságban, 3 perc után távoztak)

Megjöttünk!

Nos kérem 25 óra volt az út, a végére majd megkergültem. Először repülő Göteborgba (SWE), ahol olyan kis fingnyi reptér van, hogy ilyet még nem láttam. Konkrétan a tehenek mellett szálltunk le közvetlenül (annak a tejéből sem innék). Ezután volt időnk 8-tól kb fél 6-ig a városban, megnézegettük, lerohadt a lábunk é a derekunk a 10 kilós hátizsáktól (a 30 kilós bőröndöket a csomagmegőrzőben hagytuk). Göteborg kedves kis város, szép, de semmi különös A parkban jót aludtunk/tam, úgy is néztem ki kb mint egy kelet-európai csöves :)

Utána vonattal mentünk Oslóba, onnan pedig 11 körül indult az éjszakai vonat. Nagyon kulturált, mondanom sem kell, kényelmes, modern tök jó. Megérkeztünk hajnalban, tragikusan fáradtan, majd így indultunk neki a regisztrációnak és mindenféle adminisztrációnak. Találkoztunk az egyik főnökünkkel, aki nagyon kedves aranyos (remélem nem ad majd sok munkát, hogy rendesen is tudjak mellette dolgozni pénzért). 

A szállás elsőre rémes volt, egy rohadt nagy üres szoba, aminek az ablaka közvetlenül egy óvoda udvarára nyílik. Nem nagy óvoda, kb 5-6 gyerek van benne, de elsőre ijesztő volt, ahogy a félmeztelen seggemre ott bámulnak az óvodások és óvónénik :D De amúgy megszokható. Oviidőben úgysem nagyon leszünk itthon. Kicsit berendezkedtünk, így már egész otthonos. Az ágyból lehet látni valamelyest a fjordot is. Internet meg persze nem működött... de mivel Vikingné egy számítástechnikai zseni, egy született géniusz, így ma már szörfözhetünk :D

Kajának első körben rákot sütöttem a' la natur. Marha finom, csak kissé büdös.

Most már túl vagyunk az első sokkoló nagy bevásárlásokon, elkezdtük az akklimatizálódást, éppen ezért ma elmegyünk egy bergeni magyar találkozóra :)

Innen már egyszerű a dolog: pár hét múlva el kell kezdeni munkát keresni, majd innen már csak 3 és fél év meló, és irány vissza. (adja ég!!)

Így elsőre ennyi.

Ötlet nyárra- gasztrofanatic X.

Megosztok veletek megint egy csinosabb receptet. Ilyenkor nyáron, mikor ebédre jól bezabáltam csülökből, cigánypecsenyéből, lángosos csilis babból és hasonló kifejezetten nyári nyalánkságokból, estére azért csak valami könnyedebbre vágyom. Erre egy ötlet:

A paradicsomokat megskalpolom (értsd: levágom a tetejét), és kibelezem (legegyszerűbb kiskanállal). Eddig elég horrorisztikus. Ezután lilahagymát pirítok oliván, majd bele teszek darált húst (a legjobb a sertés-marha keverék... az volt leárazva..), és megpirítom, puhára párolom. Ha ez megvan ízesítem sóval, borssal, oregánóval vagy bazsalikommal és petrezselyemmel (lehetőleg friss) és hozzáadom a paradicsom belét, meg egy nagyon kevés paradicsom pürét/kechupot. Ha nagyon lédús, akkor jóféle magyar őrölt pirospaprikával sűrítem. A kész ragut beletöltöm a kibelezett paradicsomba, a tetejére egy réteg tejfölt és sajtot helyezek, erre pedig rárakom a paradicsomok skalpját, ergo lezárom.

Beteszem jól előmelegített sütőbe kb 180 fokra 10 percre.

Oszt megeszem.