Tökéletesen véletlenül bukkantam rá a tecsőn a Solaris nevű zenekarra. Nem egy szokványos hangzásvilág ez a fuvolás, szintis, néha kicsit rockos hangszerelés. Kicsit hajaz talán a Jethro Tull-ra, amit nagyon szeretek. Bár az inkább jazzrock.. ez meg progresszív rock... szóval mégsem. 

Kicsit utánuk keresve a mindentudó vikipédián kiderül, hogy 1980-ban alakultak, a szép szocializmusban. Látszik, hogy már beengedte az állampárt a hanyatló nyugati dekadenciát... mármint ők biztos annak értékelték a "Hej te bunkócska te drága" után. Az albumaik és számaik szinte kivétel nélkül sciene fiction ihletésűek, ezért is tetszik. Egyébként mivel instrumentális zenét játszanak, egy ideig szívatták őket, és nem adták ki az albumaikat (annyira mégsem engedték be a nyugati imperialista dekadenciát), e miatt kettészakadt az együttes 1982-ben, a kivált tagok létrehozták az Első emeletet (lám lám, milyen összefüggések). Egyébként Lengyelországban is turnéztak. Kisebb kitérő, hogy '86-ban ideiglenesen megszűntek és Napoleopn Boulevard néven zenélgettek kicsit, '95-ben újjáalakult a Solaris. 

Jellemző a magyar zenei ízlésre, hogy albumaik bemutató koncertjeit külföldön (Rio de Janeiro, Washington, New York. Mexico, Los Angeles) rendezték. Tehát tipikusan az a zenekar, ami külföldön szeretett és ismert, itthon pedig senki nem hallott róla. Ez nem feltétlen baj, én azonban sajnálom, mert szeretem ezt a műfajt, de itthon nem alakulhatott ki ennek az irányzatnak a "szurkolótábora". A hazai zenei életben tényleg vannak gondok, szinte minden szinten, de erről talán majd máskor.

Következzen a Solaristól: A viking visszatér című szám!