Egyik feladatunk a félévben (mint mindegyikben) két konferenciabeszámoló megírása. Konferenciák tekintetében nem voltunk túlságosan eleresztve, úgyhogy be kellett ülnünk egy irodalomtörténeti "szeánszra". Rettenetes volt. Ott ültek az irodalmárok és filozófusok, és... hogy mondjam, hogy kifejezzem a lényeget... pofozták a szart. Ennyire önmagáért való, brutálisan elvont, áltudományos ömlengést régen hallottam. Ráadásul követelmény, hogy lehetőleg kerüljük a magyar szavakat. Mindent csak idegen kifejezéssel!!! Azt hiszi ettől lesz tudományos. Persze igaza van, mert ha rendesen magyarul beszélne, kijönne, hogy a semmiről gondolkodik. Az egyetlen értékelhető, érthető, megfogható momentum az volt, mikor a történész (Gőzsy Z.) hozzászólt a vitához. Ki is nézték maguk közül egyből. Belterjes.

Ma meg az ELTE-re jöttem konferenciára, Tisza Istvánról volt szó. Ez viszont nagyon rendben volt. Impozáns, szép hely, jó előadók, jó téma. Tőkéczki László és Raffay Ernő egy szekcióban: nem volt baj a világnézettel azt hiszem. :) És ami feltűnt: mennyi jó csaj van az ELTE-n! Sok sok szép lány. És persze ismerősök mindenhol, hiába, kicsi a világ.

Külön jót tett a konferenciának, hogy egyéb programok is voltak mellette párhuzamosan, így mikor Hornyák Tanár Úrral (konferencia résztvevő PTE színekben) nem volt kedvünk bemenni az egyik előadás elejére, megnéztünk egy brazil táncot, amit feltűnően bombázó, bikinis nők nyomtak el. Így már el lehet viselni a tudományt.