Úgy lesérültem, mint a szar. Persze labdarúgó barátaim tudják miről  beszélek. Betonpályán játszottunk, nagyon csúszott a fű, és mély volt a talaj, geci rendkívül nehéz volt a labda. Nem ment rosszul amúgy a játék, majd Márkus Bence barátom jól húzta meg mellettem, és kapura lőtt, én meg beletettem a lábam, ami a labdát ugyan blokkolta, de pont úgy térítette el a leérkezési pályáról a bokámat, hogy ..... ..... .... ennyire félrement. 5 perc olaszos fetrengés után leoperáltam a lábamról a cipőm, majd megállapítottuk, hogy a két bokám egymáshoz 1:3-hoz arányul. Nem tudtam ráállni, nem volt mese, irány (izzadtan büdösen) a Jahn Ferenc Kórház. Kivártuk a másfél órát, majd a szimpi doki közölte, hogy foggalma sincs mi van a lábammal, mert ......... SÜRGŐSSÉGIT NEM RÖNTGENEZNEK....., de azt tippeli, hogy eltört a bokám külső része.  Menjünk el a Merényibe. 

Oké. És minő meglepetés a magyar egészségügyben.... sikerült 1,5 óra alatt az egészet röntgenestül, mindenestül letudni (ugyanannyi, amit vártam a délpestiben, hogy mehessek máshova...), nincs törés, nincs szalagszakadás, csak sima húzódás és ficam. Orvosi javaslat: fájdalomcsillapítás. Én pálinkával és viszkivel kezdtem, nameg bajor búzasörrel :)

Felvetés. Miért nem jutott eszébe egyik kormánynak sem, hogy amíg a betegek a folyosón várakoznak, tegyenek ki tévéket, és nyomjanak propagandaműsorokat. Szerintem kiváló ötlet :P