Vikingvélemény

 Jeeeeeeeeeeeee Jeeeeeeeee Jeeeeeee! Hál' Istennek kint lehettem ezen a fantasztikus diadalonT Ferencváros-Újpest: 3-0! Pölöskei, Somalia, Lisztes!

Fantasztikus volt a hangulat, rengeteg ember, néhol jó foci. Ennyi. Nem tudok erről beszélni, bearanyoztátok a hetem fiúk, köszönöm!

ARANYTESTŰ ISTEN VAGY PÖLŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!!!!!!!

  Kedves barátom, Péter (székely) felvetésére folytatom a tavaly megkezdett sorozatomat, a zenei szocializációt. Az első részben ugye a szkúter, a másodikban pedig a Ganxta-korszak lett bemutatva, eljött azonban a kamaszkor egy fontos szakasza 13 évesen, ez pedig nem más, mint az intellektuális, olykor spirituális szövegekre való vágyakozás. A gondolkodás kinyitása. Elég volt a káromkodásból és ebből az amúgy rettentően szánalmas gengszterkedésből és nagypofájúságból, amit eddig hallgattam. 3. szakasz: Ákos!

Bizony bizony. Ez az Ákos-korszak elég sokáig elnyúlt, kb két éven át kizárólagosságot élvezett, egészen a gimi 0. osztály közepéig. Ekkoriban még nem érdekelt, hogy Ákos egy nagypofájú, surmó bunkó, akit le kéne tiltani a jó ízlésű színpadokról. Nem érdekelt, és nem is tudtam róla, mert ekkor még nem jártam koncertre. A szövegei érdekeltek, izgalmasnak tartottam őket (ekkor már túl volt az indiános korszakon), sokszor nem is értettem, ettől még "izgibb" volt. A mögötte lévő zene szintén kifogástalanul jó volt, ezt pedig fenntartom a mai napig, képes maga köré gyűjteni emberünk a legjobb zenészeket a műfajban (Bánfalvi, Madarász, Fekete, Lepés, ad absurdum Háry). Bár egy korai nyilatkozata már 2000 környékén feltűnt: a riporter kérdezte, hogy miért nem tüntetik fel a plakátokon, hogy Ákos mellett még kik vannak a színpadon zenészek. Erre a válasz így hangzott (tisztán és világosan emlékszem): "Az emberek Ákos miatt jönnek ki a koncertre, nem kísérőzenekara miatt." Ez egyébként való igaz és tény. Csak ez a nyilatkozat nem éppen alázatos, és nem emeli ki kellőképpen, hogy zeneileg és zenei tehetség terén messze Ákos a leggyengébb a színpadon a társaságban. De mondom, ez akkor még nem érdekelt.

Gimiben aztán elkezdődött a 4. szakasz, de innentől már senki nem élvezett kizárólagosságot. Ekkor már sok mindent hallgattam egyszerre, így az ákoskodás is megmaradt a 4. és 5. szakasz alatt is. Összefolyt, mint a klasszicizmus és a romantika. "Művész Úrból" nem is az első koncerten ábrándultam ki (2004- Utolsó hangos dal, Agárd, Popstrand), hanem egyik későbbi koncertjén, illetve ott végleg, mert már előtte 2002-től folyamatosan olvastam interjúit, nyilatkozatait, és fokozatosan egyre antipatikusabb lett.

Az viszont kétségtelen tény, hogy komoly hatása volt. Történt ugyanis.... őő... mikor is... asszem ... 2003-ban, hogy elkezdtem tanulni basszusgitározni. Ez már bőven a 4. szakasza volt szocializációs fejlődésemnek, sőt, annak is a vége, de a lényeg, hogy először ákos-számokat tanultam. Nagyon tetszett Fekete Tibor "Samu" basstusjátéka, kezdetben őt tanulmányoztam, másoltam, tehát az alapokat rajta tanultam meg. Ezért felbecsülhetetlen a jelentősége nálam (...mondjuk elsősorban a kísérőzenekarának).

A gimi alatt viszont meguntam ezt a fajta dalszöveget, és bár zenei téren elég változatos volt a produkció, mégis vágyakoztam valami másra. Nem olyan nagy erővel, de már volt helye másnak is. Külső behatásra el is jött az ideje életem zenei szocializációjának 4., de korántsem utolsó szakasz...

de hogy ott mi volt, azt a következő részben megtudhatjátok. (remélhetőleg nem egy év múlva)

     Mint minden mást, ami modern, új, szokás szidni (nem kéne feltétlen). Mindent, ami bulvár illik lehordani, ami pedig a kereskedelmi csatornákból árad, az egy másféle csatornába... méghozzá szennyvízcsatornába való. Ez az alapvető tényállás. De!

Azt azért tegyük hozzá, hogy van itt pozitívum is. X-Faktor. Sok vitám volt már ezzel a műsorral kapcsolatban, hogy be kell-e ezt a produkciót illeszteni a Való Világ- Tények- Buzipornó sorba, szerintem egyáltalán nem. Természetesen, mivel az RTL Klub egy kereskedelmi tévé, kell a sóbiznisz, ez engem egyáltalán nem zavar, sőt. Ha látok egy profin megcsinált sót, azt szeretem. Az X-Faktorban embertelenül tehetséges énekesek mutatják meg a tudásukat, ennek inkább örülni kell,mint fújolni. Inkább hallgasson valaki igényes, jó zenét, jó előadásban, mint mondjuk Dáridót, Újságíróklubot vagy zs kategóriás akciófilmet. Az X-Fatortól senki nem fog elbutulni. Ezért nem illik a sorba. Hogy lehet-e ennyi tehetséget találni egy ilyen kicsi országban? Ez gyakran felmerül kérdésként. Egyértelműen lehet. Nem is értem amúgy, hogy hogyan lehet egy országban ennyi jó énekes és előadó. Aki nem hiszi, hallgassa meg. Nyilván én is örülnék pár Ossiannak, és Iron Maidennek, de itt ugye populárisabb dolgok futnak, de erről majd később. A nagy közönséget ez kielégíti. Én személy szerint nagyon örülök neki, hogy jó énekesek lesznek ismertek az piacon, még ha nagyon sok esetben ül az a kritika, hogy a felkapott sztárokat beszippantja a posványos magyar zenei nihil, ez az egész rothadó rendszer (buzivá teszi őket.. mint ma láttuk Vastag Csabával), de sokakat nem. És ez a lényeg. Vegyük észre, hogy a jó ideje haldokló magyar zenei életbe ezek az új figurák életet és színt tudnak hozni. Ha csak páran jó pop-rock együtteseket csinálnak egy idő után, már jól jártunk.

Visszatérve a rockra. Igen, aki elsősorban metált meg kemény rockot hallgat, annak nem igazán érdekes, hogy ezek az énekesek mit tudnak. Legalábbis többségében, de ugyanez igaz a repperekre, alterokra, Lovasi "Kossuth-díj" András fanokra is. Éppen ezért nem lenne ördögtől való, ha csinálnának Bandák Csatáját!!!! Gondoljunk bele! Újra fel lehetne futtatni a metált... legalábbis kicsit jobban. Én odáig lennék, ha születne egy új Osszián vagy Pokolgép. Mert jók az öregek, ez természetes, de ők nem lesznek mindig ugyanazok, kellene itt is a vérfrissülés. Az Acélszív 25 éves emberek...

Ezéer kéne Bandák Csatája, no meg persze azért, hogy a rocker-metál arcok is ki legyenek elégülve :)

Zsűriben: Kalapács Józsi, Nagy Feró, Paksi Endre, Práder Vilmos (Ismerős Arcok)

Tehát amire ki akartam lyukadni: örüljünk annak, hogy ennyi tehetséges ember meg tudja mutatni a népnek, mit is tud.

 Farmbuli. Ma olyan nagy magtiszteltetésben volt részem az egykori gimnáziumi osztálytársaimmal egyetemben, hogy meghívást kaptunk a Borbás farmra Sülysápra. Egyszer már volt ilyen, tudtuk mire vállalkozunk: plusz 5 kiló egy délután alatt. :)

Sülysáp egy kellemes kis falu Budapesttől 38 kilométerre. Itt lakik Borbás Jani, egykori osztálytársam, WoW és Diablo szakértő. Megérkeztünk Tomival és Andrissal, az állomáson már várt ránk "nyak nélküli" János, később Jenő is befutott. Kimentünk a farmra, ami gyakorlatilag egy nagy kert kis épületekkel. Kaptunk nagyon fincsi pálinkát, diós mézest. Nagyon jó fajta, törkölybe áztattak zöld diót, vaníliát, szerecsendióvirágot, mézet... és még nem tudom mit. Különleges íze volt. Jött az előétel: Paraszttál. Szalonnák, sonkák, kolbász, bogyiszlói paprika, stb... hízlalda. Utána egy kis füge, meg két féle süti, és kész volt a marhapörkölt is, amit csak órák múlva ettünk meg. Közben sör, bor, minden ami kell. 

De nem csak henyélni mentünk ugye, hanem dolgozni is. Pókereztünk hát egy kört a fa alatt, nagyon modoros volt, bár az ulti még jobb lett volna... csak nem tudunk. Sajna. De legalább nyertem :)

Úgy elröppent 8 óra, észre sem vettem. Élveztük az indián nyarat. Amúgy Sülysáp azért is kellemes kis hely, mert sok helyen magyar zászlók, árpádsávos és egyéb szimbólumok láthatóak. És ha feljutnának megye 1-ből, játszhatnának ellenünk! Hajrá LIZA!

Köszönjük a farmbulit Jani!

    Pajtások, idegenek, egyéb kategóriák! Szeretnék nektek bemutatni egy zenekart, amire a fácsebúk, illetve ezen keresztül Papp Gábor és Papp Zoli jóvoltából bukkantam. Szerelem első hallásra.

A Karnivool egy ausztrál együttes, progresszív rockot és alternatív metált játszanak, tehát aki a modern harmóniákat és ritmusokat szereti, mint én, az egy igazi ínyencségre lelhet. A banda 1997-ben alakult Peth-ben (Ausztália), mint oly sok másik együttes a suliban, amatőrként. Eleinte feldolgozásokat játszottak, a 2000-es években (2004) tértek át saját zenék szerzésére és előadására. Első ilyen jellegű albumuk a Themata, ez egy gondolattal keményebb zene, ez inkább alternatív metál, míg a második, szerintem istenkirály Sound Awake album valamivel visszafogottabb, és a progresszív rockot képviseli.

A tagok: Ian Kenny - ének; Andrew "Drew" Goddard - szólógitár, vokál; Jon Stockman: basszusgitár; Mark Hosking: ritmusgitár, vokál; Steve Judd: dobok/vodka.

Sajna mivel ausztrálok (tehát az ausztrál nemzet tagjai... BÁÁÁHÁÁHÁÁÁ), így viszonylag ritkán lehet őket a közelben meghallgatni, és úgy tudom, hogy a friss Sound Awake-el már nem turnéznak Európában. Viszont készül az új albumuk, amivel valószínűleg jönnek.... én pedig tervezem őket megnézni.

Végre még valami, ami eszembe jut az ausztrálokról. Tehát a börtön, bűnöző, Ned Kelly, Foster, kenguru, sivatag asszociációs kör újabb taggal bővült! Üdv a klubban! :)

Zenére fel!

 Megtaláltam a magyar klubfutball rákfenéjét!!!!!!!

A kép egy Eger-Diósgyőr MK mérkőzésen készült! Így már mindent értek...

   Mindenképpen hasznos dolognak gondolom, ha a komolyzenét olykor a könnyűzenével keverik, illetve fordítva. Kifejezetten izgalmas hangzásvilágot lehet így kialakítani, nagyon sok sztár, miután már a termékenyebb időszakán túl van, és valami újat szeretne kipróbálni, ehhez a metódushoz nyúl. Így volt ez Ákostól Stingig (legszívesebben pofán verném magam, hogy egyáltalán egy posztban merem említeni Sting mestert köcsög ákoskával... elhatárolódom magamtól), Metallicától Manowarig, stb... Az viszont hallatlanul jó ötlet és vérpezsdítő újítás, hogy könnyűzenei, ne adj Isten metál számokat egy az egyben klasszikus zenészek játsszanak el. Sőt, vannak olyan együttesek, amik kifejezetten erre szakosodnak már. Nem pont a Van Cantora gondolok, bár az is hasonló.

Jó fél éve, vagy talán már régebben mutatta nekem Fejet-Tóth tanár úr a következőkben bemutatandó formációt és performanszot, de csak most találtam meg újra. Íme az eredeti:

 És íme a másik verzió egy magyar formációtól (többet is hallottam, de szerintem ez messze a legjobb):

 Szerintem zseniális!!! Itt látszik szépen a zene fejlődési iránya. Egyik szám átültetése  egyik műfajból a másikba, plusz különböző fúziók.

Hallgassatok sok jó zenét! Régieket és újakat, hagyományosat és modernet, retrót és progresszívet!