Azt hiszem kissé kezd beteges lenni a magyar labdarúgás iránti vonzalmam. Hogy érthetőbbé tegyem: ma kimentem az Ady Endre utcai katlanba, hogy megnézzem az ESMTK- Felsőpakony barátságos felkészülési mérkőzést. Megértem, ha a barátaim most elkezdenek aggódni értem :)

Bementem a stadionba, a szokásos északi lelátóra, ahol találkoztam Harót János klubelnök úrral is. Az északi oldalon amúgy hat, a déli oldalon és a tribünön 28 néző tekintette meg a mérkőzést, de ahogy elnéztem, volt egy-két felsőpakonyi vendég is.

A vendég csapattal nem nagyon foglalkoznék, annyit róluk, hogy az agresszív letámadásunkon kívül csak a labda zavarta őket. Ja, meg valamelyikük furcsa testfelépítéssel rendelkezik, mert mikor kezezett, és lefújták, az kiabálta, hogy "Spori! Hát a tökömmel vettem le!". Magyarul a felkarján hordja a nemi szervét. Velősen: parasztok.

A Turi Zoltán által vezénylet erzsébeti alakulat azonban meglepően mutatósan játszott. Egy rövid kitérő az edzőről. Turi Zoli csapatunk kapitánya, és középső védője volt a '90-es évek végén, 2000-es évek elején, mikor meccsre kezdtem járni. Játéka rengetek izgalmat hordozott általában magában, hiszen mindig benne volt a gól (pozitív és negatív irányban egyaránt... inkább negatív). Emlékszem, Sipossal alkottak hátul középen "álompárost". Amikor a közutálatnak örvendő Ambrózi vezetőedző kirakta a kezdőcsapatból, a Farkas Bandi, Fehér Csaba (egykori nb1-es honvéd és haladás játékosok) nevével fémjelzett csapat tüntetni kezdett, erre a mester berakta Zolit a középpályára.... mondani sem kell, aki középhátvédnek ügyetlen, az szerintetek milyen irányító? Majd jött egy nagyon súlyos sérülés, több, mint fél évig nem játszhatott. És láss csodást, mire visszatért (ekkor már javában benne a korban) tanári módon kezdett focizni, és évekig betonkeménnyé tette a liza védekezését. Igazi erzsébeti focista, benne van a Liza-szív.

Óh... de elmerülök itt az emlékekben... vissza a meccshez. Csak az első félidőt néztem meg, mert jönnöm kellett haza a válogatottat megcsodálni. Lőttünk egy szép gólt, meg volt még 4-5 100%-os ziccer. Meglepő módon fel lehetett fedezni, hogy mit akarunk játszani. Agresszív letámadás már az ellenfél térfelén, a megszerzett labdából pedig gyors indulás a széleken. Kérem! Modern futball Erzsébeten. Védekezésünk egészen stabil volt, szerencsére Bonica, a kapusunk még mindig a régi: ha egy az egyben van a csatárral nagy ziccerben, akkor 90%-ban véd. Így volt ez ma is többször. Klasszikus bravúrkapus. És a csapat nagy erénye, a mellett, hogy sok fiatal játszik benne, hogy aránylag... sőt ... kifejezetten kevés a Miluka (külsősök kedvéért ficsúr).

A felkészülés amúgy jól sikerült, a csapat veretlen még, sőt, egyes meccseket 7-10 gólos különbséggel hoztunk. Szükség is lesz a jó formára, hiszen idén az nb3 Duna csoportjában olyan régi ellenfelekkel találkozhatunk ősi rangadókon, mint a Soroksár, Budafok, Pénzügyőr, III. kerület, Újbuda. Csupa budapesti rangadó.

Izzítjuk már a tenyereket és a hangszálakat! Az ultáink is készítik a dobokat! Hajrá LIZA!