Ma volt a költészet világnapja, kedves fiatalok! Illetve most már tegnap, de ez részletkérdés. Ma már mindennek van világnapja: a valóságsók világnapja, csúnyák világnapja, babos csülkös velős pacal világnapja, női férfiasság világnapja, heteroszexuális színészek világnapja, disznóvágás világnapja, resztelt máj világnapja.
Mondjuk a költészetnek pont van is értelme. A költészet szerintem egy jó dolog, nekem József Attila a kedvencem, tudom, ez olyan kommersz, mindenkinek ő. Mostanában kezdem megérteni a verseit, és sokkal emészthetőbb nekem, mióta megzenésítve is elérhető. Ma mindenki József Attila verseket szavalt, olvasott. Én arra gondoltam, hogy egy különlegesebb gyöngyszemmel ajándékozlak meg benneteket:
ZÁRÓIZOM
Sphincter
Remélem jó öreg segglyukam kitart még
Többnyire rendben volt 60 éven át
Bár Bolíviában felrepedt s megműtötték
a fennsíki kórházból élve került ki –
kevés vér, polip nincs, alkalomadtán
kis aranyér
aktív, sóvár, szívesen fogad be falloszt
kólásüveget, gyertyát, répát
banánt és ujjakat –
Most fél az AIDS-től, mindazonáltal
szolgálni vágyik –
ki a bús bélsárral, be a gumiba-bújt
orgazmusos baráttal –
Még mindig ruganyos-izmos,
gyönyörért szégyentelenül kitárul
De újabb húsz év múlva ki tudja,
az öregeknek sajog mindenük
ízület, nyak, prosztata, gyomor –
Remélem a vén lyuk fiatal marad
halálomig, nyugi
1986. március 15., 13h
MMMMM! Jáj! Nem tudom kell-e kommentárt fűznöm ehhez a felemelő, nevelő, az emberi spiritualitás legmélyét bemutató magasművészeti alkotáshoz. Köszönjük Ginsberg mester!
Új kommentek