A tűz másnapján, csütörtökön világosban megnéztük a terepet, elég siralmas volt. Mentünk volna beszélni a szomszédokkal, hogy most akkor: hogyan merre meddig. Ezek semmit nem fogtak föl a körüköttük lévő világból, beszéltek össze vissza, egyszerűen nem lehet velük kommunikálni. Az már csak mellékes, hogy míg nem volt áram, mert le volt kapcsolva minden villanyóra, ezek valahogy mégis tévéztek. Okés, tudomásul vettük, akkor kezünkbe vesszük az irányítást, biztosítók, áramszolgáltatás visszakapcsolása (mert el kellett csípni a bejövő közös vezetékünket a lopott áramuk miatt), ők meg le vannak szarva. Vaterrel elkezdtük rendezni a terepet, meg kidobálni az égett romokat, erre kérdezi a szomszéd: Sanyikám! Miért maga csinálja ezt? Vater: Miért Gizi néni? Ki csinálja meg, ha nem mi? Gizi néni: Hát a biztosító! ... ennyire nem normálisak.

Eljött a péntek. Egyszer csak orbitális füst száll föl a szomszéd kertből... , majd kiabálás az utcáról. Körbemegyek, megnézem mi van. Az utca népe összesereglett, tűz van a pincéjükben. Megint tűzoltók, elműsök, kóboráram, megint elcsípik a vezetéket. Bár ez most nem elektromos tűz volt, hanem állítólag valamit variáltak a gyertyával. Az utcán kialakult egy kellemes kis lincshangulat, majd feljelentések tucatjait küldtük el a gyámügyyhöz, mert ezek közveszélyesek.

Röviden ennyi. Viszont ma már újra van áram és fűtés, rákapcsolódhattam a világhálóra. Mozgalmas volt ez a szünet. Azt hiszem Pécsen jó lesz egy kis pihi... :)