Kezdődik a szezon (amit nem óhajtok összekeverni a fazonnal), vége a lustálkodásnak és a nyári blogtalanságnak! Kezdjünk sporttal!

Ma voltak a bl-selejtezők. Van egy jó hírem, aminek szinte minden barátom örülni fog. Bejutott a főtáblára a Hapoel Tel-Aviv. Nagyszerű hír nem igaz?

Apámmal megnéztük a tv2-n az Anderlecht Partizan Belgrad meccset, és szurkoltunk Juhász Rolinak. Hát nem jött be. Az odavágó 2-2 lett. Itt vezetett 2-0-ra a Belgrád, pedig szinte végig az Anderlecht támadott, Juhász kiválóan játszott elöl is, hátul is. És a végén kiegyenlítettek, 2-2!! Nagyon rég láttam ilyen fordulatos és ilyen izgalmas meccset. Jó iram, látványos, élvezetes. A baki megint csak a bíró volt. Minden egyes meccsel, amit megnézek egyre jobban elül bennem, hogy igenis kell a videobíró. 2-2-nél nem adott meg egy teljesen szabályos gólt Rolandéknak, majd nem állított ki egy szerbet. Érthetetlen. Természetesen a bíró skót volt, erről jó emlékeink vannak... A meccsen volt 8 db kezezés (és ez túlzás nélkül így volt), és ebből le bírt fújni kettőt. Node lépjünk túl. Jött a hosszabbítás, tovább nyom az Anderlecht, de a Partizan állja a sarat. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a szerb csapatban többnyire szerbek játszottak, zömmel 21-22-23 évesek. Talán nekünk is hasonló képpen kéne...) Jöttek a büntetők. És ahogy az lenni szokott, az egész meccsen jobban játszó Anderlecht úgy szopott ki, hogy 5-ből 3-szor nem találták el a kaput, de nem akárhogy nem találták el, mind a három lövés után a labda a felső karéjon landolt.  Vincze Ottó szakértő :) azt mondta, rég van benne a futballban, de ilyet még nem látott.

Tanulság: a focit gólra játszák, a 11-est be kell lőni, a játékvezetést újra kell gondolni.