Jó reggelt mindenkinek, ma terítéken a balett spanyol foci. Szokás szerint nem foglalkozom az első négy helyezettel, és mint eddig, a mondandóm nem rájuk VONAtkozik. 

Azt mondja Boda, a spanyol a legszebb foci.... frászt. Az, hogy egy bajnokságban a védők nem védekeznek, hanem a töküket vakargatják 6 méterre egy világsztár csatártól, ez nem szép, nem látványos, hanem szerencsétlen. Persze nem kell túlvédekezni egy meccset, mint egy pár digó csapat (bár a spanyolok rokonok), de egy labdajátékhoz hozzá tartozik a védekezés. Mert abban is van szépség bizonyos fokig. 

Színészkedés itt is akad bőven, dehát ez vérmérséklet, Istenem. SZép cselek vannak -mondják-, mert ugye a brazilok megszálltál a la liga-t. Tényleg gyönyörű, mikor a fekagyerek egy az egyben áll a kapussal, lepattan előtte a labda, ő meg nem kilövi valamelyik sarkot izmoból (mint egy angol vagy egy német... vagy a Torghelle Sanyi), hanem csinál két cselt, hatszor visszahúzza, még két csel, és egyszercsak azt veszi észre, hogy hoppá itt vagyok a félpályánál. Tényleg nagyon szép...

Egyébként meg ezeknél a latin játékosoknál előfordul, hogy felkel, és úgy van vele, hogy nincs kedve játszani, mert túlzabálta magát tortillával, meg orgiázott egész este, és akkor meg egész meccsen nem hajlandó egy jó megmozdulásra. És itt be is hal a spanyol foci. Ez a németeknél elképzelhetetlen. 

Viszont tény, hogy ha meg van kedvük akkor gyönyörű dolgokra is képesek, de ez nem állandósul szerintem. És az is tény, hogy jó kis fiesztahangulat van a meccseken, élőben lehet jobban élvezném. Azért így sem rossz, dehát Istenem, ennél azért van jobb foci.

És hogy hol? Talán a németeknél, ahol az erő és az erény találkozik, ahol egy erős (... törökökkel teli, identitását vesztett, múltját elfeledő...) nép lakozik? Vajon elég ez a jó focihoz? Hamarosan meglátjuk...