Miután kialudtam magam az 5 csillagos szállodában, és vettem egy dzsakuzzis fürdőt.... őőő akartam mondani... miután felébredtem a 40 fokos sátorban, és lezuhanyoztam a jéghideg vízben a pucér motorosokkal (nem mertem lehajolni a szappanért), egy gyors reggeli után ejtőztem egyet kicsi kocsiban a többiekkel, de éreztük, hogy valamire szükség van. Ittunk egy sört. Meg vettem egy fejkendőt, amit már nagyon régen akartam. Ezután elmentünk a Bonchidai Csárdába, mert én Tokajból nem megyek úgy el, hogy nem ettem Tokaji korhely harcsahalászlét. Ezután belenéztünk a motorosfelvonulásba, de nagy volt a bennszülött rajzás, ezért inkább elmentünk a pincékbe.
Ezúttal nem a Rákócziban kezdtünk, hanem felmentünk a Barátba. A borásznak megdöbbentően göndör és sűrű haja volt... egészen elképedtem. Jól megitatott minket, kifejezetten jó borai vannak, főleg az édes szamorodni volt világbajnok, hoztam is haza egy literrel Anyámnak. Míg mi lent 14 méterrel a föld alatt boroztunk (és amúgy már 5 órája a különböző végbéltermékekről beszélgettünk), odafenn 20 percben leszakadt az ég, de mire kikászálódtunk, már tiszta volt az idő, csak minden csurom sár és víz volt. (JUJ)
Sürgősen fel még egy körre az Öreg Pincébe, ahol most nem a föld alá mentünk, hanem a diófa alá. Nagyon hangulatos volt, az öreg pedig talán még jobban megitatott bennünket, mint első este. Itt egyértelműen a száraz furmint és az aszúeszencia vitte a prímet.
A program szoros volt. Haladnunk kellett tovább, mert a Veresszekérben várt a foglalt asztalunk, hogy megnézhessük a Honvéd-FTC-t. Horrorisztikusan szar meccs volt, de legalább a társaság Kispest-drukkerei örülhettek. Ezután viszont retkes módon kellett sietni, mert 10 perc és kezdődött az Ossian. És most sajnos annyira precízek voltak, hogy el is kezdték percre pontosan. A hídon hallottam, hogy felcsendül az első dal, amit szerencsére nem ismertem, de a kemping még messze volt. Nem volt más választás, felkaptam a mankót, tempó kell... és a tokaji csodabor megtette hatását, úgy suhantam, hogy nem is éreztem, hogy valami gond lenne a bokámmal, kvázi megnyertem volna az olimpián a gyorsgyalogló versenyt. 3. számnál, az Élő sakkfiguráknál már ott is voltam! Kezdetét vette a tombolda!
Egy Ossian koncertet nem lehet, nem tudok, és nem is szabad jellemezni. Ossian koncert volt és kész. Endre látványosan lefogyott, ezzel párhuzamosan a hangja is visszatért. Ugrálás, éneklés, visítás... tombolás! Hibátlan volt. "Nem tudok erről beszélni."
A végén sajnos Endre nem jött ki a nép közé, de a gitárossal, Ricsivel fotózkodhattunk egyet. Csodás élmény volt. Ezután alvás, másnap reggel 6-kor indulni kellett, várt az országút. A sátorbontás kissé körülményes volt, mert éjszaka egyik motoros pajtás ráfeküdt a sátrunkra, de megoldottuk! Vasárnap reggel 6-kor elhagytuk Tokajt.
Remélhetőleg jövőre folytatása következik.
Új kommentek