Csütörtök este egyedül itthon. Megnéztem pár gólösszefoglalót, utána pedig nem találtam jobb műsort (muszáj volt tévézni, különben beadandót kellett volna írnom), megnéztem a duna tv-n a Trisztán és Izolda című kalandfilmet (szerintem inkább romantikus kalandfilm). A történet mindenki számára ismert, szerelmi bonyodalom, érzelmek kontra kötelesség, megbocsájtás, ármány, árulás. Akinek nem 2-es az érzelmi intelligenciája, annak vet föl a téma érdekes, elgondolkodtató kérdéseket. Maga a film, képvilág, rendezés jó színvonalú volt, a zene, ami szerintem minden film legfontosabb eleme, pedig kitűnő. Hát így filmen emészthetőbb ez a népi legenda, mint Richard Wagner operája, ami nagyon szép, de kissé nehéz, pláne "avatatlan fülnek". 

Maga a történet szép, szerelmes fiatalok, közbeszól a gonosz csúnya politika (meg a gonosz gonosz zorbán :D), titkolóznak, lebuknak, de a végén mindenkiből kijön a példamutató, legnemesebb énje. Érdekes. Szeretem azokat a filmeket, ahol jó példával, jó erkölccsel járnak elöl a főhősök. Szeretem, ha nevelik a népet. Ugyanakkor azokat a filmeket is nagyon értékelem, amikor reálisan mutatnak be jellemeket, jó és rossz, gyökér és hős egy személyben, magyarul, hogy minden ember vegyes. Ez a film, történet kicsit a kettő között áll ilyen tekintetben.

 Na és persze itt is van áruló és kollaboráns. Ezt mi magyarok jól ismerjük már. :) A lényeg az, hogy vannak néha jó filmek is a tévében... no!