Jönnek a kari napok. Őszintén mondom, ez most a legkevésbé sem izgat fel, ellentétben a korábbiakkal. Hétfőn zh, kedden referálás. Mint hát a púpomra! Node mindegy.

Inkább zenéljünk egy kicsit. Mostanában elég sokat hallgatom, rákaptam: Hammerfall!

Annyira jó, hogy a referátumtémámhoz a két legfrissebb irodalom 1917-es és 1954-es. :) Egészen vicces. Az 54-est Palényi Ervin írta Horváth Mihályról (ő a 19. század egyik legmeghatározóbb történetírója). Kifejezetten mulatságos ilyen rákosista irodalmakat olvasni, most sem lepődtem meg, de azért mulattat. A bácsi többet idéz Marxtól és Engelstől, mint magától Horváth Mihálytól. És ezt minden irónia nélkül mondom. Van ezeknek a bolsevik irományoknak valami bája. Teljesen mindegy miről kell írni, ugyan arról szól mindegyik. Bár ilyenek manapság is vannak... de erről többet nyilvánosan nem mondhatok...

Így az 5. év végén kicsit nehezemre esik már motiválni magam. Lassan már befejezném az egész töri szakot. Izgalmas, jó volt, de lassan elég. Ha nem lennék 26 (majdnem) mire befejezem, simán tanulnék még mást is. Fizikát. Kvantumfizikát. Valószínűleg 3 hét alatt elvéreznék. De mondjuk nemzetközi kapcsolatokat, meg biztonságpolitikát még simán. De már nem fogok.

Hogy a fenébe nem unják el az agyukat azok a figurák, akik 7 meg 8 évet lehúznak itt, mint egyetemisták??? Nem fér a fejembe. Lesznek 32 mire befejezik!