Az elsőhöz képest kicsit lagymatag nap következett, ez nem is volt feltétlen baj.

1. A tökörészés miatt lemaradtam a Dzsémi Vincseszterről, ez van. Helyette mentem KGB-re. A zenekar kicsit megújult, valami punk gyerek énekelt és gitározott benne. Összesen talán 4 saját számot játszhattak. Minden egyes dal előtt elmondta a srác, hogy ő nem tud gitározni, és hogy ne haragudjunk ezért. És képzeljétek el, tényleg nem tudott. Ott is hagytam őket, hiszen tudtam, a többiek Csepregi Éván vannak a Suhancos sátorban...

2. Rudi szavaival élve egy kiélt ribanc, szerintem viszont nagyhatású művésznő: Csepregi Éva. És mekkorát lehetett tombolni a jó kis neoton számokra... Ez a nő úgy bánt a mikrofonállvánnyal, mint dzsekó a hancúrléccel. Ekkor kezdett látszani, hogy messze a Suhancos Táncdalsátor a legjobb a fesztiválon. Kissé polgárpukkasztó módon elkezdtük neki skandálni, hogy Kossuth díj. Ha Lovasi kapott, akkor ő is megérdemli. (csakúgy, mint Lukács Laci, Ganxta Zolee, a Kozmix vagy Komár Laci)

3. Jött 11kor a Quimby a Nagyszínpadon. Kíváncsian vártam, mert a csodálatos mindentudó fészbúkon összevitatkoztam egy alteros ismerősömmel az altert, meg a kvimbit illetően. És láss csodát pozitívan csalódtam a Quimbiben. Nem ismertem a számokat csak a slágereket, mert az albumokat nem volt türelmem végighallgatni, olyan unalmas, mégis jót lehetett bulizni rá. Persze ne legyen illúziónk, fűszag, világfájdalom volt rendesen, ez azért akkor is életidegen nekem. Lehet túlságosan szeretek élni :) Viszont zeneileg tök jó volt. Meg lendületes is viszonylag, jót buliztam. Igaz fél óra után olyan volt, mintha csak egy szám szólna. Meg is beszéltem ott Darnai Gergővel (akinek van egy medvéje, és nagy kvinbifan volt), hogy elég egyhangú. Igen kedves alterosok, egyhangú. Attól még jót lehetett bulizni rá. És rendkívül kultúráltan viselkedtek a színpadon, ami Ákos után kifejezetten jól esett. Ha holnap megkérdeznek, Sanyi jössz-e kvimbi koncertre, ha nagyon unatkozom, talán még el is megyek rá. Ingyen.

4. Nap végén, illetve inkább már az elején jöhetett megint Dévényi Tibi bácsi az ő állatkertjével és tánciskolájával. Valamit tud az az ember. Dobálta azokat a szaros 200 forintos pöttyös labdáit, mi meg úgy verekedtünk és ugráltunk érte, mint valami 18 karátos aranyért. Olyan fasza kis partyt csinált, neki is skandáltunk egy kis Kossuth díjjat.