A 0. napon valami olyan rettenetesen mérgező bort adtak, hogy másnap órákig csak kínlódtam, de aztán elmúlt. Végre jöttek a koncertek, amiket már igencsak vártam. 

1. Korda György és Balázs Klári! Ez az ember egy fenomén, színpadra született, zseni. Istenien énekelt, már ha nem plébek volt. Ha plébek volt, akkor direkt vették fel néhol hamisan, és akkor nagyon profin csinálják. De mindegy is. Ja és a Milán benne volt a juj.hu-ban. Énekelt a Gyuribácsi után. Érdemes megnézni... 

2. A következő koncert a bikini volt. No ezek nem szaroztak. Egyből egymás után nyomták a számokat, lehetett ugrálni, énekelni. Nem engedték, hogy visszajöjjenek, pedig akartuk kérni a ráadásban a fagyit. 

3. Utána volt egy kis szünet a kocsmában, majd jött Ákos. Vártam, mert az utóbbi időkben már nagyokat csalódtam benne, a lemezeiben és a koncertjeiben. De ez a buli kárpótolt. Normálisan énekelt, nem úgy, mint aki próbál komolyzenét nyomni. Újra voltak hangszerelve a számok... kemény rockra, és bejött. Nagyon faszán szólt. Jót lehetett rá tombolni. Zeneileg végre azt kaptam, amit évek óta hiányoltam, a kemény hangzásban Sanyi a dobos fickándozott, nagyon élt. És végre a Samut megint hagyták olyan virgázósan basszerozni, ahogyan én azt annak idején megszerettem és próbáltam megtanulni. Beszarás: slap-szóló, oktávon felüli virgázás... egyszerűen király. Ez volt az a koncert, amit simán megnéznék mégegyszer. Pedig ez ritka.

A koncert egy másik oldala, hogy a közönség nem ákos közönsége volt, hanem klasszikus fesztiválközönség. Részeg és modortalan. Dzsuttiékkal és Rudiékkal úgy döntöttünk, bemegyünk a dühöngőbe. Be is mentünk, de minek. Sikerült körém állnia két szolíd testalkatú leányzónak (TANKOK VOLTAK ÁÁÁÁÁÁÁ), akik az első két szám alatt gyakorlatilag letaroltak. Rájöttem, hogy itt nem igazán kifizatődő az udvariaskodás, ezért előjöttek nfl-es tv-s amerikai focis emlékeim, és nekiállatm pankrációzni. Így elértem, hogy nem öltek meg, de koncert közepére meguntam a dolgot, pláne mikor megérkezett a tankok és közém egy részeg ákos-rajongó pár, akik viszont már nyomták a kőkemény könyökösöket. 1 számig harcoltam, majd Rudiékkal feladtuk, hátrébb mentünk, ahol kicsit visszafogottabb a nép. 

Még pár megjegyzés Ákosról: fergeteges bulit csináltak, mondom, simán elmennék ma is rá. De Ákos akármekkora színpadon játszik, az arca nem fér fel rá. Én nem szeretem, ha egy zenész más zenekarokat fikáz a színpadon. Ezt ő már jó ideje csinálja. Jó ilyen van, de emellett a saját zenésztársaival is néha olyan lekezelő, hogy... inkább nem mondok semmit. Pedig Ákoska ezek nélkül a zenészek nélkül sehol sem lenne. Talán érdemesebb lenne kicsit nagyobb alázattal viselkedni, lehet akkor újra hitelesek lennének a saját dalai a szájából. Az meg, hogy a közönségét is lenézi.... no comment. Rudival néha nagyokat pislogtunk egyásra, hogy mit megenged magának. Kár hogy nem készült felvétel a tegnapiról. Egyrészt a zene miatt (+), másrészt, hogy nem viselkedünk színpadon című oktatófilm (-). (Mielőtt  a harcos Ákos rajongók nekem esnének, hogy mit ugatok én itt, mi mindent letett az asztalra... bocsi, Sting is, meg Peter Gabriel is. Ilyen undoríró viselkedést viszont ő sem engednek meg. Pedig Ákoshoz mérten óriások) 

És énekelte a Lady Gagától a Bed Románszot, amin sokan felháborodtak, de szerintem jobb volt, mint az eredeti, humoros volt, meg vicces.

Az est végén irány a modorbánya: Dévényi Tibi bácsi, és DJ. Hamvai, akitől megtudtam, hogy: "ha modern tánczene, akkor minden út Hollandiába vezet". Modorparádé volt, pont ezért nagyot lehetett rá bulizni (meg röhögni).